2010. szeptember 26., vasárnap

Egy jelentéktelen sütemény zöld-dió zselével és mogyoróvajjal


Előfordul, hogy elhagy az ihlet. Biztonság okáért, azért sütöttem egy kis piskótát hat tojásból. Aztán a hűtőt és a spájz szekrényt átkotorásztam, az mindig segít. A zöld-dió zselét a csopaki Tamás pincészetből hozta elsőszülöttem. Tudja, hogy kedvelem az ilyen ajándékokat, sőt magam is tettem el régebben zöld diót, ami különleges, de nagyon munkaigényes csemege. A zselével megkentem a szétvágott piskóta lapokat. Az előírtnál kevesebb tejjel készítettem csokoládépudingot, amit mogyoróvajjal kikevertem, ez lett a töltelék. A sütemény külsejét is megkentem, csokidarával megszórtam. Különleges , kicsit sós, nem túl édes lett a sütemény, nekünk ízlett.

2010. szeptember 16., csütörtök

Főz (?) és fecseg

Az elmúlt hetekben bizony keveset főztem, mert nem nagyon volt kinek. Volt viszont sok-sok izgalom, nehéz napok, egy szívbillentyű műtét, (ami miatt a kedvesem a kórházi kosztot élvezi), egy születésnap áfonyás Pavlova tortával, egy tepsi zserbó, aminek a fele New Yorkba utazott, enyhítendő a hazai ízek hiányát. Főzni időm sem volt, mert sokat voltam úton, minden nap mentem a kórházba. Időnként azért bekaptam valamit, „kínait”, kifőzdéset, hivatali büféset, de néha főztem is. Az egyetlen fotó a magányos blogger ebédjéről készült, ami tulajdonképpen egy kis gombás, padlizsános kuszkusz.

 
Harcolj a spam ellen! Katt ide!